Tisztelt Tagjaink!

2015. február 10 | KNOÉ

Az Európai Emberi Jogi Bíróság (ECHR) második szekciója ítéletet hozott rokkant nyugdíj ügyben. Az 53080/13 számon folytatott eljárásban a következő bírák hozták a döntést:

  • Işıl Karakaş elnök
  • Sajó András elnök-helyettes
  • Nebojša Vučinić bíró
  • Helen Keller bíró
  • Egidijus Kūris bíró
  • Robert Spano bíró
  • Jon Fridrik Kjølbro bíró
  • Stanley Naismith irodavezető

Az elsőfokú ítélet szerint a magyar állam megsértette a magántulajdonhoz való jogot a bedványban szereplő sérelmére és kártérítést ítélt meg. A sértett rokkant nyugdíjas státuszát megvonták 2010-ben, így nem volt a továbbiakban rokkant, és nem kapott ellátást sem. Hiába keresett jogorvoslatot, Magyarországon elutasították, ezért fordult az Emberi Jogok Európai Bíróságához

Egyesületünk több száz észrevételt kapott tagjaitól az EJEB 53080/13 számú ítéletével összefüggésben. Egyesületünk vezetése megkereste a külföldi jogi segítőinket. Ők azok akikről már tagjainknak adtunk tájékoztatást itt

Dr. PhD. Winiefred Goldel egyetemi docens, Németország

Dr. George Welden nemzetközi jogász, Royal Holloway University UK London

Összességében jogászaink elemezték, értékelték az EJEB döntését. Úgy véljük, hogy az a helyes, ha jogász segítőink véleményét ismertetjük tagjainkkal. Ezek alapján, elsőként dr. phd. Goldel docens meglátásait adjuk közzé:

Dr. PhD. Winiefred Goldel német egyetemi docens véleménye:

  1. Mielőtt válaszolnék a kérdésre, hadd fejtsem ki véleményemet az Önök korkedvezményes nyugdíj ügyével összefüggő ECHR döntésről! Az ügyet Mr. László Kuti tájékoztatása alapján ismerem, akit Kairóban ismertem meg, mint a magyar rendőrség képviselőjét, aki akkor az AKA speciális kiképzésén vett részt! Én itt jogi szakértőként dolgoztam. Mr. Kuti megkeresett néhány évvel ezelőtt, hogy segítsek a korkedvezményes nyugdíjak visszaható hatályú megvonása elleni jogorvoslati eljárásban! Ezt azért véltem fontosnak, hogy elmondjam, hogy nem csak a jogi véleményem fogalmazom meg érintőlegesen, hanem részletes elemzés tudok adni, ugyanis jól ismerem ügyüket, hiszen közreműködtem a beadványuk elkészítésében is. Előbb elemezzük az Önök ügyében született döntést, majd térjünk át a kérdésben felvetett rokkant nyugdíjjal összefüggő ECHR döntésre! A magyarországi korkedvezményes nyugdíjakkal összefüggő ECHR (EJEB) döntés nagyon is elgondolkodtató! Az Európai Jogot jól ismerő szakember számára sok kérdést vet fel, és esetlegesen jogi anomáliákra is felhívja a figyelmet! Nem állítom, hogy a döntés részlehajló, de sajnálatosan azt sem mondhatom, hogy nem az! Arra a kérdésre pedig nem tudok válaszolni, hogy mi motiválta az ECHR 2. szekcióját ennek a döntésnek a meghozatalára. Néhány elméleti gondolatot azonban felvetnék:
  • Talán az első ilyen kérdés, hogy az EJEB miért nem lépett fel határozottabban a tömeges beadványokkal szemben? Erre azt tudom válaszolni, hogy ez teljes mértékben érthető, sőt az EJEB-nek nem is lehet kötelessége, hogy ebbe belefolyjon, ebbe bármilyen módon beleavatkozzon! Az, hogy egy társadalmi réteget érintő kérdésben nem tudták Magyarországon az érdekvédelmi szerveződések a "sértetteket" összefogva tevékenyégüket koordinálni, sőt felszólítják a "sértetteket, hogy egyénileg küldejenek beadványt Strasbourba, nagyon negatív érzést indukál bennem!
  • Javasoltam Mr. Kutinak még 2011. évben, amikor megkeresett engem és a nemzetközi jogi ismereteimre hivatkozva tett fel kérdéseket. Én azt javasoltam akkor, hogy az érintett magyar korkedvezményes nyugdíjas rétegnek össze kell fogni és egyetemlegesen kell fellépni! Mr. Kuti, aki ebben maga is érdekelt, mint korkedvezményes nyugdíjas, elmondta, hogy sorstársai megsegítésére egy egyesületet alapított és egy magyar településen Nagyegyházán szervezett egy rendezványt, melyre meghívta az érdekelt érdekvédelmi szerveződéseket. A rendezvény célja az volt, hogy az érintett réteg érdekeit képviselő szerveződések megállapodjanak, egyesüljenek, vagy összehangolják a jogorvoslatot! Engem Mr. Kuti úgy tájékoztatott, hogy ez nem vezetett eredményre! Ismereteim szerint két szakszervezet volt hajlandó együttműködésre, az akkori másik kifejezetten erre a célra létrehozott szerveződés azonban nem. Az én véleményem szerint ez nagy hiba volt! Nagy hiba volt, mert ez, illetve még utólag különböző szakszervezet közbelépése eredményezte, a több ezer beadványt, mellyel az EJEB nem tudott mit kezdeni!
  1. Tehát egyértelmű és vitathatatlan, hogy hiba volt a magyar érdekvédeli egyesületek, akár civil szerveződések, akár szakszervezetek részéről, hogy nem voltak hajlandóak az együttműködésre! Mr. Kuti ezt követően folyamatosan tájékoztatott, hogy Ő és az Ö általa létrehozott szervezet még ezt követően is együttműködésre törekedett. Ez az érthetetlen önmegvalósítási vágy, egyéni sikerre, vagy talán szándékos zavarkeltésre törekvés vagy, ha úgy jobban tetszik ez a megfogalmazás, hogy "eszetlen beadvány cunami" vezetett odáig, hogy nem megfelelő döntés született. Persze itt is felmerülnek újabb kérdések!
  • Átolvasta vagy átnézte-e valaki a sok ezer beadványt? És ki, milyen szempontok alapján választotta ki az úgynevezett "pilot" ügyeket?
  • Észlelték-e, vagy akarták-e észlelni, hogy a beadványok tartalma különböző, eltérő, más tartalmú?
  • Lehetséges, hogy egy ilyen társadalmi réteget érintő ügyben az ECHR (EJEB) nem győződik meg a vitatott jogszabály megalkotásának indokoltságáról?
  • Mr. Kuti tájékoztatása alapján, a tagság részéről felvetődött, hogy miért nem a KNOÉ beadványa lett az egyik pilot?
  • Olyan beadványt kellett volna küldeni, ahogy ezt már hangsúlyoztam, hogy sok ezer ember érdekeit egyben képviseli, én is ezt támogattam, ilyennek kellett volna lennie az összes magyar keresetnek. Ilyen ügy nem lehet pilot, csak egyéni beadvány! Tehát a KNOÉ beadványa jogi szempontból nem lehet pilot! Mégegyszer megerősítem, ez a bedvány volt a jó! Az Önök beadványa volt szakszerű!
  • Visszatérve a pilot ügyekre, melyeket az egyéni beadványok közül választottak ki általunk ismeretlen szempontok alapján, felveti azt a kérdést, hogy miért fogadta el az ECHR feltétel nélkül a magyar állam által írt választ? Elolvastuk a magyar kormányzat nevében dr. Tallodi minisztáriumi tisztségviselő válaszát, de az meglehetősen különbözik az általam megismert tényekkel, dokumentumokkal! Erre javasoltuk is, hogy Mr. Kuti segítsen a pilot ügyeket beadott szerveződéseknek és írtam is egy szakmai vázlatot. Ez alapján elkészült egy anyag, melyet meg is kaptam és jónak tartottam. Ismereteim szerint ez megküldésre került az érintett szervezeteknek! Amennyiben ismertetik írásomat az érintett réteggel, kérem itt tegyék hozzá az Önök által, az "pilot judgement" eljárásban érintett szerveződések számára segítésképpen írt válaszukat.

A KNOÉ által a pilot ügyekben érintett szervezeteknek írt és megküldött segédanyag

A tételes véleményünk elkészítése előtt le kell szögeznünk, hogy a magyar állam képviseletében dr. Tallódi Zoltán aki az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán az Alkotmányjogi Tanszéken óraadó tanár, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese. Dr. Tallódi összességében tényeket nélkülöző, a jelenlegi kormányzat jóhiszeműségét alátámasztani, igyekvő választ készített, mely az EJEB félrevezetésére törekszik! Nézzük a tányeket:

  1. A második pontban azt írja a válaszadó, hogy a „külön járulékfizetés sem a munkáltatók, sem a munkavállalók oldaláról nem fedezte ezeket a kiadásokat a Nyugdíjbiztosítási Alapban.”
  • Ez a kijelentés nem valós, mivel a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (továbbiakban: Tbj.) 18. § (1) bekezdése 2007 óta rendelkezik arról, hogy olyan foglalkoztatók, akik korkedvezményes munkakörben foglalkoztatnak dolgozókat kötelezően 13%-os korkedvezmény-biztosítási járulékot kell fizetnie az alábbiak szerint.
  • 2007-ben a költségvetés ezt a befizetendő összeget teljes egészében átvállalta
  • 2008-ban a 13%-ból már 3,5%-ot a munkáltató fizetett,
  • 2009-ben a 13%-ból már 6,5%-ot,
  • 2010-ben a 13%-ból már 9,75%-ot
  • 2011-től a teljes 13%-ot a munkáltató fizette.
  • 2012 év folyamán, bár már nem lehetőség a korkedvezményes nyugdíjba vonulásra, ugyan csak 13%-os korkedvezmény-biztosítási járulékot kellett a meghatározott foglalkoztatóknak befizetniük.
  • 3,5 év alatt az ilyen címen befizetett összeg elérte a 35 Milliárd Ft-ot.
  1. III/8. A kormány válaszában jelzi, hogy nem került minden jogorvoslati lehetőség kimerítésre. A szolgálati járandóságban részesülők nem kaptak új határozatot, nem volt mi ellen panaszt benyújtaniuk a közigazgatási és munkaügyi bíróságon. A válaszban hivatkozott jogszabályi hely azt írja elő, hogy akkor nem kell csökkenteni a járandóságot 16%-al, ha a nyugdíjazásukkor minősítő határozatot is kaptak. Azonban egészen a 2011. évi CLXVII. törvény a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetésérő1, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló törvény életbe lépéséig nem volt relevanciája a minősítő határozatnak, az semmilyen előnnyel nem járt, sőt a foglalkoztatók számára kedvezőtlen lett volna annak kiadása, hiszen a munkavállaló akár perelhetett is volna kártérítésért. A minősítő határozatok kiadásának jogvesztő határideje van, vagyis a 2011-es jogszabály meghozatalakor már nagyon sok esetben lejárt a határidő. Ha nem volt minősítő határozat, akkor hiába volt egészségkárosodás a nyugdíjazás indoka, nem volt jogosult a 16% megtartására.
  1. III/9. Ebben a pontban megfogalmazottak szerint a kereső tevékenység esetén életbe lépő kereset korlát (minimálbér 18 szorosát meghaladó kereset) nem érinti a kérelmezőt sem állja meg a helyét, hiszen nincs kivétel ezen szabály alól a korkedvezményes járandóságosok esetében.
  1. III/11. Nem igaz az sem, hogy a kérelmező ellátásra való jogosultságát a jogszabályváltozás nem érintette, hiszen az 1949. évi XX. törvény 70/E. §. (3) alapján
  1. „(3) Az ellátáshoz való jog a nyugellátás tekintetében az általános öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött, a nyugellátás törvényi feltételeinek megfelelő személyre terjed ki. Törvény az e korhatárt be nem töltött személynek is nyugellátást állapíthat meg. Az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőzően folyósított nyugellátás törvényben meghatározottak szerint csökkenthető és szociális ellátássá alakítható, munkavégzésre való képesség esetén megszüntethető.”
  1. Ez azonban azt jelenti, hogy igen is változott az ellátásra való jogosultság, hiszen, a fenti jogszabályi hely alapján, amit a 4.-ik alaptörvény módosításba is beemeltek, az ellátás bármikor csökkenthető és megszüntethető. Itt is hivatkoznak arra, hogy nem történt többlet befizetés, de mint már korábban jeleztem ez nem igaz. Ráadásul a korkedvezményes nyugdíjra jogosító munkakörök azért kerültek megállapításra, mert azon munkakörökben olyan fizikai és pszichikai megterhelés éri a dolgozókat, ami sokszoros igénybevételt jelent. Ráadásul a rendvédelem és a honvédelem területén dolgozó esetében még egyéb korlátozásokat is el kellett viselniük, aminek a kompenzálását is jelentette a korkedvezményes nyugdíj összege. Ezért került sor a korkedvezmény intézményének bevezetésére. A rendőrség és a honvédség állományába tartozó személyek az általános szabályok szerint, az általános nyugdíjbiztosítási rendszerbe fizették nyugdíjjárulékukat, és ennek megfelelően továbbra is jogosultak arra, hogy az általános szabályok szerint részesüljenek társadalombiztosítási nyugdíjban a Nyugdíjbiztosítási Alapból a nyugdíjkorhatár betöltése után.
  1. A szolgálati nyugdíjban, illetve 2012 óta szolgálati járandóságban részesülök ellátásának fedezetét a központi költségvetés biztosította, nem a biztosítottak járulék befizetéseiből összeadódó szolgálati nyugdíjbiztosítási alap, tehát a szolgálati nyugdíjak korábbi rendszere Magyarországon nem tekinthető az ún. foglalkoztatási nyugdíj egyik formájának ("occupational pension scheme"), Ezt a helyzetet Magyarországon az is súlyosbította, hogy a rendszerváltást követően számos olyan, egyes foglalkozási ágak (bányászok, katonák, rendőrök) részére biztosított privilegizált juttatási forma is fennmaradt, amelyet nyugdíj elnevezéssel illettek (hiszen korábban az időskori nyugdíjakkal együtt ezeket az ellátásokat is a központi állami költségvetésből finanszírozták), de külön járulékfizetés sem a munkáltatók, sem a munkavállalók oldaláról nem fedezte ezeket a kiadásokat a Nyugdíjbiztosítási Alapban. A tényállásban kifejti a kormány válasza, hogy a Nyugdíjbiztosítási Alapot 2008-tól hitelből finanszírozták és ezért volt szükség a korkedvezményes nyugdíjak átalakítására, vagyis önmagának mond ellent a válasz, hiszen a 11-ik pontban meg azt írja, hogy nem a Nyugdíj Alap finanszírozta, így nem tekinthető foglalkoztatási nyugdíjnak.
  1. A magyar állam válasza sajnálatosan félrevezetni igyekszik a Strasbourgi bíróságot, hiszen olyan privilegizált helyzetet fogalmaz meg az érintettek előnyére, mely a Kádár rendszerből „átmentett” hihetetlen juttatásokról beszél. Ez nem igaz, hiszen ebben a rendszerben a szolgálati nyugdíjasoknak több alapjogáról le kellett mondani, korlátozták a mozgási az utazási szabadságot és túlóra díj nélkül Magyarországon egy átlagos fizetésért végeztek heti akár 70-80 munkaórát is! Gyakori volt a rendőrség állományában tartozóknál, hogy teljesen váratlan időpontban rendelték be az állományt, a bűnügyi nyomozók akár több napig sem mehettek haza és túlterheltek voltak, a havi 40-50 bűnüggyel! A dr. Tallódi Zoltán által megfogalmazottak a kormányzat által elkezdett indokolatlan negatív kampány érveire épül, mely ezt a réteget pusztán azért, mert szakmai tevékenységük egy részét a szocialista társadalmi rendszer idején végezték! Ez olyan sértő, a médiában megjelent jelzőkkel illette ezt a réteget, hogy Kádár-huszárok! Az igazságügyi-államtitkár dr. Répássy Róbert így fogalmazott: „Amikor védik a már szolgálati nyugdíjba vonult rendőröket, akkor többek közt azokat védik, akik rendőrként szolgáltak a Kádár-rendszerben. Mi a logikai különbségtétel mondjuk egy Kádár-huszár és egy tanácselnök között?" Hasonló kijelentéseket tett Navracsics Tibor és Orbán Viktor is! Álláspontunk szerint a célja a kormányzatnak a korábbi rendszerben is dolgozó réteggel való leszámolás volt a célja, és nem a társadalmi igazságosság. A válasz írójának az „erős érdekképviseletre” utalása is valótlan, ugyanis az előző rendszerben a szakszervezetek tevékenysége jelképes volt, a korhatár előtt nyugdíjak megszüntetésénél pedig az érdekvédelmi szervezetekkel a kormányzat nem is tárgyalt. Az érdekvédelmi célból alakult szervezeteket, mint a KNOÉ és az SZB meg sem hallgatták, annak ellenére, hogy létezésükről tudtak, hiszen a törvény elfogadása előtt az összes országgyűlési képviselőnek a KNOÉ az SZ-vel egyeztetve levelet írt, melyben felhívta a figyelmet a törvény negatív hatásaira és annak igazságtalanságára, melyet visszaható hatállyal hoztak meg.

Folytatom az elemzést. Azt azért szeretném megjegyezni, hogy nincs információm arról, hogy a pilot ügyekben érintett szervezetek mennyiben vették figyelembe, amit írtunk, amit megfogalmaztunk! De mindezek ellenére a jogot jól ismerő szakemberek részéről felvetődik a kérdés, hogy 1950. november 4.-én Rómában elfogadott "Egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről" szoló egyezmény sérelmét, a korkedvezményes nyugdíjak elvétele vonatkozásában miért is nem észlelte a Bíróság?

Lezárom a véleményem az Önök ügyéről azzal, hogy nehéz bármilyen szándékosságot észlelni az ECHR döntésében. Az azonban egyérelműen leszögezhető, hogy az magyarországi beadványok mennyisége indokolatlanul magas volt, vélelmezhetően különböző tartalommal! Az ECHR működésére visszatérve, levonhatjuk azt a következtetés, hogy a "pilot judgement" eljárás alkalmazása nem volt megfelelő, sok kívánni valót hagyott maga után!

Rátérnék az ECHR 53080/13. számú ügyben hozott ítéletére. Nem lehet, sőt nem is szabad összehasonlítani az Önök ügyével.
  1. A bedvány tartalma könnyen megismerhető volt, nem volt sok ezer, egymástól eltérő tartalmú beadvány
  1. Az Önök ügyében maradt juttatás, csak a mindenkori jövedelemadóval csökkentve. Ez, ha jól vagyok tájékoztatva 16%-os csökkenést eredményezett. A Nagy Belane egy fillért sem kapott, mert megvonták a rokkant nyugdíjas státuszát.
  1. Az ECHR döntése arra vonatkozott, hogy Nagy Béláné megélhetése ellehetlenült, az Önöké azonban nem. Ez szerepelt az ítéletben!
  1. Összességében, és itt nem kell hosszas elemzést végeznük, a kér ügy csak nagyon távolról hasonlítható össze!

Dr. George Welden nemzetközi jogász véleménye:

Valójában könnyű dolgom van, mert Mr. Kuti megküldte tanult kolléganőm véleményét, melyet áttanulmányoztam a többi rendelkezésemre bocsátott irattal együtt! Nagyon kis mértékben tér el a véleményem kolléganőm véleményétől, de egy dolgot másképpen látok!

  1. Másképp látom a "pilot judgement" eljárást a korkedvezményes nyugdíj ügyében! Úgy vélem, hogy elég részletesen ismerem az ügyet, részletesen ismerem a KNOÉ beadványát és ismerem az átlag nyugdíjakat is, hiszen részt vettem én is a KNOÉ beadványának elkészítésében! Kuti Lászlót a Metropolitan police által tartott kiképzésről ismerem, és Ő kért fel arra, hogy nyújtsak segítséget a bedvány elkészítésében. Az Egyezményt jól ismerem. A javaslataim ennek tükrében tettem meg, hogy az Egyezményt korábban módosította az 1970. szeptember 21-én hatályba lépett Harmadik, az 1971. december 20-án hatályba lépett Ötödik és az 1990. január 1-jén hatályba lépett Nyolcadik Kiegészítő Jegyzőkönyv. Szövege tartalmazza a Második Kiegészítő Jegyzőkönyv rendelkezéseit is, amely – 5. Cikke (3) bekezdésének értelmében – az 1970. szeptember hó 21. napján történt hatályba lépésével az Egyezmény szerves részévé vált. A Tizenegyedik Kiegészítő Jegyzőkönyv 1998. november 1-jei hatályba lépésével felváltotta az e jegyzőkönyvek által módosított vagy beillesztett összes rendelkezést. Ezzel az időponttal az 1994. október 1-jén hatályba lépett Kilencedik Kiegészítő Jegyzőkönyv hatályát veszítette, és a Tizedik Kiegészítő Jegyzőkönyv tárgytalanná vált. Mindezek figyelembe vételével, a KNOÉ beadványa a következő szempontokat tartalmazta:
  • Sérült az Egyezmény Első Kiegészítő Jegyzőkönyvének 1. cikke „Tulajdon védelme”
  • Sérült az Egyezmény 7. cikke „Törvényi Rendelkezés nélküli büntetés kiszabásának tilalma”
  • Sérült az Egyezmény 13. cikke „Hatékony jogorvoslathoz való jog”
  • Sérült az Egyezmény 14. cikke „Megkülönböztetés tilalma”
  • Sérült az Egyezmény Tizenkettedik Kiegészítő Jegyzőkönyvének 1. cikke „A megkülönböztetés általános tilalma”

Ennél alaposabb, lényegretörőbb beadványt nem lehetett volna készíteni! A kérdés nem ez, hanem az, hogy a "pilot judgement" eljárásban végigolvastak-e mindent, így a KNOÉ beadványát is? Ha nem az nagy probléma. Ha pedig igen, akkor miért nem foglalkoztak érdemben az abban foglaltakkal?

Végezetül a rokkant nyugdíjjal összefüggő ECHR döntést pontosan úgy látom, mint Goldel asszony. A két ügynek nincs lényegi köze egymáshoz!

_____Vissza az oldal elejére_____

KNOÉ és szakértői véleménye az EJEB döntéséről

A nyugdíjak megszüntetésével összefüggő EJEB döntést mi, a Korkedvezményes Nyugdíjasok Országos Érdekvédelmi Egyesülete és szakértőink elemeztük, különös tekintettel a PILOT ügyekben hozott döntésre, és az alábbi megállapításokra jutottunk:

Az EJEB, bár a határozataiban egyértelműen nem írta le, de a pilot ügyek alapján következtethető, hogy az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én elfogadott egyezmény (továbbiakban Egyezmény) 35. cikkének 3/b pontja alapján nyilvánította elfogadhatatlannak beadványainkat.

35. CIKK
Az elfogadhatóság feltételei

  1. Az ügyet csak akkor lehet a Bíróság elé terjeszteni, ha az összes hazai jogorvoslati lehetőséget már kimerítették a nemzetközi jog általánosan elismert szabályainak megfelelően, éspedig attól az időponttól számított hat hónapon belül, amikor a hazai végleges határozatot meghozták.

  2. A Bíróság a 34. Cikk alapján előterjesztett egyéni kérelemmel nem foglalkozik, ha az
  • névtelen; vagy
  • lényegileg azonos egy olyan üggyel, amelyet a Bíróság már megvizsgált, illetve amelyet már más nemzetközi vizsgálat vagy elintézési eljárás alá bocsátottak és az nem tartalmaz az ügyre vonatkozó új adatokat.
  1. A Bíróság a 34. Cikk alapján előterjesztett egyéni kérelmet elfogadhatatlannak nyilvánítja, amennyiben úgy találja, hogy

  • a kérelem az Egyezmény és az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek rendelkezéseivel összeegyeztethetetlen, nyilvánvalóan alaptalan vagy a kérelmezési joggal való visszaélésnek minősül; vagy
  • a kérelmező nem szenvedett jelentős hátrányt, kivéve, ha az Egyezményben és az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvekben meghatározott emberi jogok tiszteletben tartása a kérelem érdemének vizsgálatát teszi szükségessé, és azzal a feltétellel, hogy ezen az alapon egyetlen ügy sem utasítható el, amelyet hazai bíróság nem vizsgált meg megfelelően.
  1. A Bíróság elutasít minden olyan kérelmet, amelyet e Cikk alapján elfogadhatatlannak tart. Ezt az eljárás bármely szakaszában megteheti.

Úgy véljük, hogy erősen feltételezhető, hogy a EJEB nem értette meg a problémát, nem értette meg, vagy nem akarta megérteni a beadványok tartalmát. Ennek az okát nem kutatjuk és azt sem állítjuk, hogy e mögött bármilyen szándékosság vagy külső hatás húzódna meg. Az azonban tény, hogy az eljárás több furcsaságot mutat, melyet az alábbiakban részletezünk:

  1. A kiválasztott un. „pilot” ügyek olyan személyek beadványai voltak, kiknek a nyugdíja magas volt. Ráadásul nem tükrözték teljesen egyértelműen, Magyarországon e réteget ért joghátrányokat, és társadalmi következményeket. Miért is nem? Ki és miért választotta ki ezeket az ügyeket, milyen indokok alapján és milyen megfontolásból? Joggal vetődik fel a kérdés: Nem olyan ügyeket kellett volna kiválasztani, amelyek a nagy mennyiségű beadványok különbözőségét, valós tartalmát, és az igazi problémát átláthatóvá tették volna a bírák számára?

  1. A pilot ügyek elbírálásában részt vett az a magyar bíró (Sajó András), aki korábban Magyarországon, egy olyan elfogult esszét írt, melyben markánsan foglalkozott a korhatár előtti és a rokkant nyugdíjakkal „Az állam működési zavarainak társadalmi újratermelése” címmel. Sajnálatosan le kell szögeznünk, hogy Sajó úr ismeretei a kérdést illetően hiányosak, helyenként tévesek, és meglehetősen elfogultak. Ez az esszéje, megjelent a Közgazdasági Szemle, LV. évf., 2008. július–augusztus (690–711. o.) Kérdés az, hogy ezek alapján elvárható-e az elfogulatlan bíráskodás Sajó Andrástól? Egyáltalán milyen mértékű volt a szerepe a döntésben? Sőt felvetjük, hogy nem kellett volna elfogultsági okokra hivatkozva kérnie, hogy a pártatlan döntés érdekében ne vegyen részt a döntésben? Idézet az esszéből:

„Egy másik, immár klasszikus példa, ahol a képmutató parazitizmus továbbgyűrűző normasértő hatását is bemutathatjuk: a nyugdíjkorhatár előtt nyugdíjba vonultak, különösen a „rokkantnyugdíjasok” esete. A korai nyugdíj lehetősége sok esetben a munkanélkülivé válást volt hivatott kiváltani, ennyiben tehát az állami politika következménye. Másrészt a korai nyugdíjasok és a rokkantnyugdíjasok olcsó, társadalombiztosítási teher nélküli, sokszor fekete-munkaerőként szolgáltak. A folyamatot erősítette, hogy az állami szervezet – szintén a rendszer működésének logikáját követve – elmulasztotta a kínálkozó visszaélés nehezítését, a hatékony ellenőrzést, a kialakult helyzet felelőseinek azonosítását, mi több, egyáltalán a felelősség kérdésének felvetését. A „könnyített rokkantnyugdíjazás” egyúttal a szabályszegés piacát is megnyitotta: a hálapénzzel amúgy is normalizált orvosvesztegetés alaptalan leszázalékolásokkal növelte a „rokkantak” körét. Ezek a normaleépülések az eredeti körön kívül hatnak: elég megszámolni a Budapest üzleti negyedében rokkantigazolvánnyal közterületet foglaló luxusautókat. Ennek a – jóléti kedveskedésnek szánt slendriánságból származó – rendetlenségnek hosszú távon fatális következményei vannak. A magyar foglalkoztatási ráta a harmadik legrosszabb az OECD-n belül (bár valószínű, hogy a nyugdíjasként regisztráltak közt magas a rejtett foglalkoztatott).”

  1. Az EJEB úgy véli, hogy a kérelmezők nem szenvedtek jelentős hátrányt, ez azért is furcsa, mert a mi beadványunk világosan és érthetően megfogalmazta, hogy a szabályos jogszabályi környezetben, jogszerűen megszerzett végleges nyugdíjas státuszt a magyar állam visszaható hatállyal törölte el! Ettől a rétegtől elvette a nyugdíjas státuszát. Többen 10 éve vagy régebb óta nyugdíjasok voltak, nyugdíjasként éltek, és egyik napról a másikra már nem nyugdíjasok! Ilyet elfogadhatónak tart az EJEB? Ezek szerint bárkitől bármi elvehető? Ezzel egyáltalán nem foglalkoztak. Rejtélyes módon nem foglalkoztak továbbá az alábbi kérdésekkel sem:

  • E réteg nyugdíjas státuszának megszüntetése úgy történt, hogy semmilyen jogorvoslati lehetőséget nem biztosítottak az érintettek részére!
  • Miért csak az 57 év alattiakat érintette? (kor szerinti diszkrimináció)
  • Nem vették figyelembe azt sem, hogy sokakat pl. a szolgálati nyugdíjasok közül a magyar állam kényszerített nyugdíjba.
  • Úgy is megfogalmazhatjuk a velünk történteket, hogy a magyar állam intézkedése nyomán egy biztos nyugdíjas státuszból egy bizonytalan, meghatározhatatlan bizonytalan státuszba taszított minket. Miért fűződik ehhez bárkinek érdeke? Hacsak nem politikai döntésről van szó!
  • Sok korkedvezményes nyugdíjas alacsony fizetésért számtalan túlmunkát végzett, térítés nélkül. Mindenképpen jogos kompenzáció volt a 25 éves szolgálati viszony utáni nyugdíj lehetősége.
  • Az érintett réteg jogszerűen megszerezte a nyugdíjas státuszát. Miért nem érvényesül a szerzett jogok védelme? Ezzel sem foglalkozott érdemben az EJEB! Miért nem?
  • A nyugdíj (szerzett jog) elvételével (visszaható hatály) megszűnt számtalan kedvezmény
  • Érthetetlen az is, hogy miért nem sérül az érintett réteg tisztességes eljáráshoz fűződő joga? Szakértői vélemények szerint az EJEB úgy foglalt állást direkt illetve indirekt módon (csak következtetéseken alapul), hogy az Egyezmény szerint elfogadhatatlan a beadvány, mintha „csak” a magyar állam „enyhe mértékben” megadóztatta volna a nyugdíjakat. Miért kerülte el a képzett jogtudósok figyelmét, hogy a magyar állam a múltban jogosan megszerzett nyugdíjas státuszt a jelenben vette el! Nem indokolta meg, hogy ez miért nem visszaható hatályú jogalkotás volt, melyet az Egyezmény tilt?A nyugdíj helyett pedig egy „járandóságot” ad, mely a törvény szerint bármikor csökkenthető vagy megvonható!
  1. Joggal vethetjük fel azt is, hogy a KNOÉ beadványa alapján észlelnie kellett volna az EJEB bíráinak azt is, hogy a törvénnyel a magyar állam egyértelműen e réteg ellehetetlenítésére törekedett. Tágabb értelemben kijelenthetjük, hogy politikai döntés született. A beadványunkban ezeket a tényeket ki is emeltük
  1. Nem lényegtelen az a kérdés sem, hogy a meglehetősen felületes döntéshez miért volt szükség 2,5 évre? Főként azért is jogos a kérdés, mert a beadvány több felvetésével nem foglalkozott a Bíróság, még annak a gyanúját is felébresztve ezzel, hogy a beadványt el sem olvasták.

Összességében megfogalmazhatjuk, hogy úgy tűnik, hogy az EJEB nem tölti be a funkcióját. A döntése a beadványunk vonatkozásában részlehajló és az alábbi kérdéseket veti fel:

  • Értelmezheti-e az Egyezményt sajátosan az EJEB? Megteheti, hogy amit akar figyelembe vesz, amit akar nem?
  • Van joga a beadványokat elfogadhatatlannak nyilvánítani részletes indokolás nélkül?
  • Köteles vagy nem az EJEB a beadványokat tartalmuk szerint elbírálni?
  • Részt vehet a döntésben nyilvánvalóan elfogult bíró?

A KNOÉ vezetősége úgy döntött, hogy ezeket a szakértői észrevételeket összegezzük és megfogalmazzuk, majd megküldjük az alábbi szervezeteknek és kérjük, hogy pártatlanul és tárgyilagosan vizsgálják meg beadványunkat és az eredmény tükrében tegyék meg a szükséges intézkedéseket, a megfelelő jogorvoslat érdekében:

  • Levélben kérjük Dean Spielmannt az EJEB elnökét, hogy vizsgálja ki, hogy a döntésük valóban megfelelt a vonatkozó jogszabályi környezetnek?
  • Levélben tájékoztatjuk Zeid Ra'ad Al Husseint, az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosát a történtekről.
  • Tájékoztatjuk szintén levélben Nils Muižnieks-t az Európa Tanács Emberi Jogi Biztosát és kérjük, hogy vizsgálják felül az EJEB döntését.

Az e vonatkozásban megtett lépéseink kizárólag tagjainkra tartoznak, ezért mionden további információ a tagi felületen olvasható!

Tisztelettel:
KNOÉ vezetősége

_____Vissza az oldal elejére_____

Tisztelt Tagjaink!

Az Emberi Jogok Európai Bírósága a KNOÉ beadványát is elutasította. Az elutasító határozat a mai napon felkerül a tagi felületre

Mint ahogy a 2014. július 28.-án írt közleményünkben megfogalmaztuk:

Ha a három "pilot" ügyben hozott döntésével megegyező döntést hoz az Emberi Jogok Európai Bírósága, (ez sajnálatosan bekövetkezett) akkor a vezetőség a szaktanácsadóink véleményének figyelembe vételével, a következő intézkedéseket foganatosítja:

  1. A bírák ellen, az EJEB elnökénél, panaszt jelentünk be elfogultság miatt, tekintettel arra, hogy nem a bedványnak megfelelően, és nem az egyezményben foglaltaknak megfelelően foglaltak állást, sőt több, a beadványban szereplő állítást ignoráltak, (figyelmen kívül hagytak), illetve máshogy értelmeztek. Ez azért is értelmezhetetlen, mert az EJEB 47 bírája szakmailag meglehetősen felkészült
  1. Az Európa Tanácshoz fordulunk panaszunkkal és kérjük az EJEB eljárásának kivizsgálását, annak jogszerűségének értelmezését!
  1. Az ENSZ illetékes szervéhez fordulunk és kérjük az ügyünkkel összefüggésben a segítségüket, és annak megfogalmnazását, hogy az Egyezményben foglaltak megsértésének orvoslására létrehozott EJEB valóban ennek megfelelően járt-e el

Az Európai Unióban még folyamatban lévő eljárásunkban, az alábbiakat tesszük:

  • Európai Bizottság új megválasztott elnökének írunk, melyben kérjük, hogy az Európai Unió intézményei segítsenek! - Az EJEB döntése az EU intézményeit nem kötelezi! -
  • Az Európai Parlament frissen megválasztott tagjainak, valamint szakbizottságának segítségét kérjük. (Valamennyi képviselőnek levelet írunk és részletesen tájékoztatjuk)

Mint ahogy sokszor szoktuk említeni: "A KNOÉ soha nem adja fel!"

A KNOÉ vezetősége!

_____Vissza az oldal elejére_____

Tisztelt Tagjaink!

Egyesületünk sajnálatosan egyedül maradt az Emberi Jogok Európai Bíróságának határozatával kapcsolatosan kialakított véleményével! Furcsán, a mi szakembereink által látottaktól eltérő értelmezések láttak napvilágot! Nem tudjuk, hogy ez milyen alapokon nyugszik, nem tudjuk, hogy ennek mi az oka! Persze nekünk nem az a dolgunk, hogy mások által értelmezett véleményeket elemezzük, hanem az a dolgunk, hogy tagjaink érdekeit képviseljük a lehető legjobban! Úgy hisszük, hogy az a szellemi segítség, mellyel megtiszteltek minket, hiszem az Amerikai Egyesült Államok a Harvard egyetemen végzett szakemberével, az Egyesült Királyság pedig, az Oxford egyetemen végzett szakemberével támogat minket. Elnökünk az FBI és a Metropolitan Police szakembereivel is tevékenykedett együtt, innen a kapcsolat, és innen a segítség!

Ezek a KNOÉ-t segítő szakemberek nem kérnek pénzt, nem kértek és nem is kérnek semmit, csak segíteni akarnak! Ez úton is köszönjük nekik!

Persze azért nem ennyire fényes a kép, mert segítő szakembereink szerint, valóban lehetséges, hogy az EJEB - egyelőre nem pontosan értelmezhető módon- előre jelezte a három ügyben meghozott döntésével, hogy az összes ilyen ügyben hasonló módon fog dönteni(?!) Mégegyszer hangsúlyozzuk, hogy az EJEB eljárásaiban nincs precedes jog!

Ha tényleg a három ügyben hozott döntésével, megegyező döntést hoz az Emberi Jogok Európai Bírósága, akkor a vezetőség véleménye, a szaktanácsadók véleményének figyelembe vételével, a következő: amennyiben az EJEB "elkaszálja" baeadványunkat:

  • Mind a hét bíró ellen panaszt jelentünk be elfogultság miatt, tekintettel arra, hogy nem a bedványnak megfelelően, és nem az egyezményben foglaltaknak megfelelően foglaltak állást, sőt több, a beadványban szereplő állítást ignoráltak, (figyelmen kívül hagytak)
  • Az Európa Tanácshoz fordulunk észrevételeinkkel és kérjük az EJEB eljárásának kivizsgálását, annak jogszerűségének értelmezését!
  • Az ENSZ illetékes szervéhez fordulunk és kérjük az ügyünkkel összefüggésben a segítségüket
  • Az Európai Bizottság új megválasztott elnökének írunk, melyben a támogatását kérjük! (Ez megtörtént, a tagi felületen olvasható!)
  • A KNOÉ soha nem adja fel!!!!!!!!!!

Ebben a harcban egyedül maradtunk, mert az SZB nem fogadta sajnálatosan több hívásunkat sem, sőt vissza sem jeleztek, ezért voltak az utolsó rendezvényeink SZB nélküliek! Mi úgy gondoljuk, hogy nem erőszak a disznótor! Mi menetelünk egyedül, a tagság érdekében, akár a végtelenbe is! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem rajtunk múlt az, hogy nem közösen megyünk a cél felé, hanem egyesek "önmegvalósítási" szándékkal igyekeznek egyéni vagy más szintű elismerést vagy sikert

_____Vissza az oldal elejére_____

Tisztelt Tagjaink!

Folyamatosan érkeznek hozzánk a hírek. Tagjaink között pedig rémhírek terjengenek! A KNOÉ vonatkozásában és beadványával összefüggésben semmilyen ítélet nem született Strasbourgban. Az EJEB valóban állástfoglalt három ügyben, de egyikhez sincs közünk! A másik, hogy az indokolásban szereplő okoknál a KNOÉ lényegesen többet sorolt fel. E kérdésekben pedig nem történt döntés. Valóban napvilágot látott több sajtóorgánum találgatása, hogy ezt a döntést kiterjesztik vagy kiterjeszthetik. A kérdésünk, hogy akkor miért nem tette meg ezt a Bíróság? Hangsúlyozzuk, a mi beadványunkkal összefüggésben semmilyen döntés nem született. Addig, amig nem születik döntés, minden csak találgatás, sőt már egyesek vélni tudják, hogy vége, veszítettünk. Ez nem igaz! Tehát összefoglalva egyelőre a KNOÉ beadványa vonatkozásában semmilyen döntés nem született!

Az EJEB hivatalosan kiadott, nyilvánosan hozzáférhető ítéletének magyar fordítása:

Előzetesen kijelentjük, hogy az irat teljes tartalma nyilvános. Annak szövege angol nyelven jelent meg, amit a KNOÉ szakemberei fordítottak le. Megjegyezzük, hogy az abban szereplő adatok nyilvánosak, így azok közzététele jogszabályt nem sért!

A Markovics v. Hungary, Béres v. Hungary and Augusztin v. Hungary ügyekben, az Európai Emberi Jogi Bíróság egyhangúan kijelenti, hogy a beadványokat elutasítja. A döntés végleges. Ez a három beadvány a magyar korkedvezményes nyugdíj átszervezésével kapcsolatos. Ezek a beadványok, a 2011. második felében és 2012-ben az Európai bírósághoz beadott beadványok között voltak. A beadványok hasonló problémákról szóltak, főleg a korkedvezményes nyugdíj felváltásáról (2011. novemberi törvényhozás), amely nem volt adóköteles! Ezt helyettesítették, egy azonos mértékű juttatással, amely csökkentve lett az általános személyi jövedelemadó mértékével. A kérvényezők kifogásolták hogy ez egy, a tulajdonjogukat sértő igazságtalan és diszkriminatív intézkedés volt, melyet nem tudtak a nemzeti hatóságokkal semmilyen módon sem rendezni.

Hivatkozások

A Bíróság úgy találta, hogy a beadványozók bevételének mérséklése indokolt és arányos volt. A beadványozók továbbra is kaptak állományi juttatást, amelynek összege a korábbi nyugdíjuk értékével volt arányban. Valójában nem fosztották meg őket a létfenntartás erőforrásaitól, és nem is sodorták őket olyan helyzetbe, hogy ne legyen elég anyagi erőforrásuk a hétköznapi élethez. Az is kétségtelen, hogy ésszerű és indokolt volt a nyugdíjrendszer racionalizálása érdekében a javak arányos csökkentése.

Főbb tények

A beadványozók Markovics László, Béres László és Augusztin Gábor, magyar állampolgárok, akik egyénenként 1968, 1957 and 1956-ban születtek. Mindannyian Budapesten élnek. Mindhárom beadványozó profitált a korkedvezményes nyugdíj lehetőségéből, aminek esetükben szolgálati nyugdíj volt a neve. Markovics úr volt rendőrtiszt, Augusztin úr volt katonai doktor, 2007-ben es 2005-ben vonultak nyugdíjba egyénenként az egészségük romlására hivatkozva. Béres úr volt rendőr parancsnok, 2010. decemberében döntött a korábban való nyugdíjba vonulása mellett. 2011. november 28-án a magyar parlament meghozta az 2011. évi CLXVII. törvényt, melyszerint a korábbi nyugdíjat felváltják a szolgálati járandósággal, amely - a nyugdíjjal ellentétben - már a személyi jövedeladó értékével csökkentettek (akkoriban egységesen 16%). Az új törvény minden volt tűzoltót, rendvédelmi dolgozót és katonát érintett. Miután hatályba lépett az új törvény 2012. január 1-jén, Markovics úr 137.620 forintot kapott havonta a 163.833 forintnyi nyugdíja helyett. Béres úr 283.035 forintot 321.745 helyett, Augusztin úr pedig 219.590 forintot 249.625 helyett.

Panaszok, eljáras és a bíróság felépítése

A beadványokat 2011 december 12-én és 2012 marcius 21-en nyújtották be az Európai Emberjogi bíroságnak.

A kérvényezők kifogásolták, hogy a nyugdíjuk járandósággal való felváltása a tulajdonjogukat sérti, és igazságtalan valamint diszkriminatív intézkedésnek minősül, melyet nem tudtak a nemzeti hatóságokkal hatásosan rendezni! Az Egyezmény előírásaira hivatkoztak, különösen a tulajdonjog és a diszkrimináció sérelmére.

A döntést az EJEB 2. csoportja (héttagú tanács) hozta meg, amelynek tagjai:

  • Guido Raimondi (Olaszország) az EJEB 2. csoportjának a vezetője
  • Işıl Karakaş (Törökország) az EJEB 2. csoportjának vezető-helyettese
  • Sajó András (Magyarország) Bíró
  • Nebojša Vučinić (Montenegró) Bíró
  • Egidijus Kūris (Litvánia) Bíró
  • Robert Spano (Izland) Bíró
  • Jon Fridrik Kjølbro (Dánia) Bíró
  • Stanley Naismith (Egyesült Királyság) irodavezető

A bíróság döntése:

A bíróság kijelentette, hogy a vonatkozó jogszabály nem garantál semmiféle jogot a nyugdíj bizonyos mértékéhez. Továbbá már több ügyben elfogadta a szociális jogosultságok csökkentésének lehetőségét. A bíróság tekintettel volt arra, hogy a három beadvány fő problémája a szolgálati nyugdíj járandósággá való változtatása volt, amely már személyi adózás tárgya. Ez a változtatás zavaró hatással volt a beadványozók jogaira, es megcélozta a gazdasági és szociális közérdek szolgálásának törvényes útját. Ahelyett hogy teljesen elveszítették volna jogosultságaikat, a beadványozók folyamatosan kapták a járandóságot. Ezen számítások alapján a bíróság megfigyelte, hogy a beadványozók egyénenként 16%, 12% és 12%-ot veszítettek a nyugdíjukból. A csökkentés a jövőbeni összegeket érintette, és nem meglévő vagyon visszamenőleges megfosztásáról volt szó, amit korábban birtokoltak. A beadványozók jövedelmének összege csökkent a korábbi nyugdíjukhoz képest, de a bíróság úgy találta, hogy ez a csökkentés indokolt és arányos volt. Valójában nem fosztották meg őket a létfenntartás erőforrásaitól, és nem is sodorták őket olyan helyzetbe, hogy ne legyen elég erőforrásuk az élethez. A bíróság a továbbiakban megjegyezte, hogy szokványos volt bizonyos kiváltságos nyugdíjat adni fegyveres erők volt tagjainak és a hasonlóan megerőltető személyek szolgálatvégzése miatt. Mindamellett a mostani ügyet tekintve az anyagi hasznok csökkentését a bíróság nem találta túlzott megterhelésnek a beadványozók tekintetében! Továbbá, feltéve hogy az új törvény létrejötte különböző bánásmódot eredményezett, ahogy a beadványozók állítják, a bíróság meg van győződve arról hogy a törvény meghozása indokolt volt, mivel az ésszerű arányosság volt a cél (a jövedelmek csökkentése) és a cél elérése (a nyugdíjrendszer racionalizálása) között. Végül a bíróság kimondja, hogy a beadványozók azon panasza, hogy a nemzeti hatóságokkal szemben képtelenek voltak érvényesíteni a tulajdonjogukkal kapcsolatban elszenvedett jogsérelmet, ellentétes az alapelvvel, hiszen valóban nem garantálja a jogorvoslatot. Nem sikerült tehát megállapítani, hogy a nemzeti hatóság megsértette az Egyezmény szabályait! A bíróság emiatt úgy találta, hogy ezen beadványokat el kell utasítania!

A KNOÉ szakemberei elemezték az EJEB honlapján megjelent, fentiekben ismertetett szöveget. Nem mondtuk és nem is mondjuk, hogy tudjuk, hogy az EJEB az általunk képviselt ügyekben más döntést fog hozni! Reméljük, hogy más döntést fog hozni! Viszont az alábbi kérdések sok kritikusunk figyelmét elkerülték:

  • Miért nem hangsúlyozza a közlemény, hogy ezt a döntését az összes bedványra vonatkoztatja? Idézem: "A három beadvány fő problémája...." hol van itt szó arról, hogy ez pilot eljárás?
  • Miért úgy fogalmazott az EJEB, hogy "ezen beadványokat el kell utasítania"?
  • Két okra hivatkozik az EJEB. A tulajdonhoz való jogra és a diszkrimináció tilamára. Csak a KNOÉ beadványa ennek többszörösét tartalmazza! Nem szokványos az EJEB ilyen döntése. A keresethez kötöttség elve alapján, mindent cáfolnia kellene!
  • Hogy lehetséges, hogy nem lehet a nagykamarához fellebbezni? Rendelkezett erről az EJEB? (Az iratban nincs benne)

Mi meg tudjuk válaszolni e kérdéseket! Pusztán ismerni kell az EJEB 2011. év óta hatályos szabályait! Tehát jogelmélkedjünk! Nem szívesen terheljük ezzel tagjainkat, de a mi tűrőképességünket is próbára tevő több mint 70 "lehülyéző", minket ostobának és alkalmatlannak minősítő e-mail arra késztet minket, hogy nyissunk egy jogi kurzust! Ja megemlítem, hogy 34 fő ki is lépett az egyesületünkből! Tudják vajon, hogy mit csináltak?

Tehát a jogelméletre visszatérve, az EJEB-re vonatkozó szabályok világosan fogalmaznak! Nézzük: A Bíróság 2011. óta alkalmazza ezt az eljárást, "pilot judgment" az elnevezése. Ennek az a lényege, hogy kiválaszt az EJEB néhány ügyet, és míg azokat vizsgálja, a többi hasonlót felfüggeszti, azaz elbírálásukat elhalasztja! Amikor a "pilot ügyekben ítéletet hoz", csak azt követően vizsgálja a többi beadványt! Tehát semmilyen módon nem értelmezhető az EJEB döntése úgy, hogy ez minden beadványra érvényes döntés volt!

És végezetül még egy mondat! Nem tudjuk, hogy fog dönteni az EJEB. Ezt senki nem tudhatja! Nincs precens jog Strasbourgban! A Bíróságot jelenlegi három ügyben meghozott döntése nem kötelezi, hiszen ezt követően fogja vizsgálni a többi beadványt! Pánikra tehát nincs ok! A KNOÉ mint eddig, ezt követően is a tényekről, a jogszabályok által megfogalmazattokról és nem találgatásokról, vélelmekről fogja tájékoztatni tagjait! A leghatározottabban elutasítunk minden rémhír terjesztést, pánikkeltést és ok nélküli találgatást!

Tisztelettel:
Herczegfalvy-Kuti László

_____Vissza az oldal elejére_____

Tisztelt Tagjaink!

Szeretnénk a véleményünket kifejteni, sőt megosztani minden olyan információt, amit mi látunk, vagy amit mi hallunk, vagy amit mi gondolunk! A KNOÉ nem törekedett látványtervezésre, szemfényvesztésre vagy fogalmazzunk úgy, hogy semmilyen információt, semmilyen adatot, tényt nem bonyolítottunk túl. Mi egyszerűen látjuk a problémánkat és így is szeretnénk kezelni, illetve várni a megoldást! Mi nem gondolnánk, mint ahogy néhány tagunk felemlítette, hogy a magyar nyelv furfangja miatt félreértettek minket! Ez azért sincs így mert a KNOÉ angol nyelven is kiküldte a beadványait! Úgy fordítottuk le a beadványainkat, hogy a szakmában használatos „terminus technicusok” is érthetőek legyenek! Egyáltalán nem értünk egyet azzal ha, ha valamelyik érdekképviseleti szervezet pánikkeltésre alkalmas írásokkal, bizonytalanítja el a jogban járatlan tagokat és ezzel a saját nagyságát vagy saját tevékenységét igyekszik "fantasztikus" mértékben eltúlozni! A KNOÉ az eddig követett magatartást akarja a jövőben is sajátjának tekinteni! Mi ilyenek vagyunk! Persze azt is tudomásul kell vennünk, hogy sokan, főleg a kormányzat részéről zavart igyekeznek kelteni. Tapasztaljuk, illetve halljuk ezt: „I felt a great disturbance in the force!”

Már csak, hogy Obi-Wan Kenobitól idézzünk! "Nagy zavart érzek az erőben!"

Szóval nézzük a tagjaink által felvetett kérdéseket!

  1. Miért nem döntöttek még ügyünkben? Miért döntöttek a bírák ügyében olyan gyorsan, velünk pedig nem foglalkoztak? Miért húzza az időt a Strasbourgi Bíróság?

Erre a kérdésre csak részben tudunk választ adni! A döntést késlelteti a nagy számú ügy! Azt feltételezni sem mernénk, hogy szándékosan húzzák az időt!

  1. A Magyar Kormány válaszában kifejtette, hogy nem használtuk ki a Magyarországi jogorvoslati lehetőségeket! Lehet emiatt problémánk?

Sajnálatosan e kérdésben nagyon sok levél érkezett hozzánk. Külön-külön mindegyiket megválaszoltuk! A leghatározottabban kijelenthetjük, hogy dr. Tallódi Zoltán által írt válasz, e vonatkozású része köszönőviszonyban sincs a valósággal! Magyarországon nem volt és jelenleg sincs jogorvoslati lehetőség! Mi feltettük a tagi felületre, sőt a Bíróságnak is megküldtük dr. Bitskey Botond, a magyar Alkotmánybíróság Főtitkárának hivatalos tájékoztatóját, melyben világosan és érthetően leírja, hogy nincs jogorvoslati lehetőség, hiszen az 1949. évi XX. törvény 70/E § világosan és érthetően fogalmaz! Ez vitathatatlanul a zavarkeltés, az elbizonytalanítás kategóriájába tartozik!

  1. A Magyar Kormány újabb választ küldött Strasbourgnak, melyet közzé is tett a Szolgálat és Becsület Mozgalom. Ezt szintén dr. Tallódi Zoltán írta Mr. Stanley Naismith jegyzőnek!

Sok kérdés merült fel ezzel kapcsolatban. A KNOÉ vezetősége azon az állásponton van, hogy erre nem kell reagálnunk, sőt még csak kritikára sem érdemes ezen válasz! Mi úgy gondoljuk, hogy senkit ne befolyásoljon, de még csak ne is gondolkoztasson el! Azt sajnáljuk, hogy dr. Tallódi Zoltán, aki egyébként jó szakember, a nevét adta ehhez! Igen tudjuk! Meg van a pénz, amiért korpásodik a hajunk!

_____Vissza az oldal elejére_____

Tisztelt Tagjaink!

Sajnálatosan, soha nem látott e-mail roham éri egyesületünk vezetését, még ezekben a percekben is! Facebook oldalunkon is sok az érdeklődő!

A kérdések a Szolgálat és Becsület honlapján megjelentetett hírrel kapcsolatosak, mely szerint adatot kell szolgáltatni az EJEB kérésére!

Ez az adatszolgáltatás a KNOÉ-t nem érinti! Tehát nem kell adatot szolgáltatnunk! Több alkalommal leírtuk, hogy mi nem pertársaságban kezdeményeztünk eljárást, és ennek az az oka, hogy egy hivatalosan bejegyzett jogi személyiségű egyesület tagságát képviselheti akár az EJEB előtt is! Ezt vezetőségünk egyebekben személyesen egyeztette a bírósági illetékessel!

Az SZB a pertársaságot választotta! A különbség egyébként jogtechnikai, ezért úgy gondoljuk, hogy nem tudunk és nem is akarunk olyan jogelméleti tanulmányokat az Internetes honlapunkra tenni, melyet az egyetemisták évekig tanulnak!

Ez egyébként nem verseny, az Emberi Jogok Európai Bírósága sem így kezeli! Senki, de senki nem szenved joghátrányt vagy előnyt az ügy rendben folyik!

Egyebekben a KNOÉ a 16%-on felül további jogsérelmekről már korábban írásban tájékoztatta a Bíróságot köztük olyanról, mely mások beadványában nem szerepel!

A KNOÉ-nak, mint egyesületnek sincs, és tagságunknak sincs adatszolgáltatási kötelezettsége!!! A Szolgálat és Becsület Mozgalom és a KNOÉ baráti szervezet! Ez azonban független attól, hogy két külön önálló és más módszerekkel és eszközökkel operáló szerveződésről van szó! Mégegyszer kihangsúlyozom a peres eljárásban lévő jogtechnikai különbözőségek nem befolyásolják, nem befolyásolhatják az ügy kimenetelét, vagy azt, hogy valaki kimarad, vagy csak később hoznak döntést az ügyben! Ilyen nem lesz, nem lehet!

Herczegfalvy-Kuti László
a KNOÉ elnöke

_____Vissza az oldal elejére_____

Tisztelt Tagjaink!

A Strasbourgi Bíróság megkeresést intézett a magyar pártokhoz és 7 kérdést tett fel! Egy nagyon gyors fordítást készítettek a KNOÉ munkatársai, melyet az alábbiakban ismertetük!

Kihangsúlyozzuk a fordításnál az érthetőségre és nem a szószerintiségre törekedtünk!

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA

MÁSODIK RÉSZ
19829/13
XY
Magyarországgal szemben
panasz 2012. március 21.

TÉNYÁLLÁS

Kérvényező XY, magyar állampolgár, aki egy magyar városban él! Ügyvédje Mr. Bárándy P. aki Budapesten végzi Ügyvédi tevékenységét!

A körülmények

Ügyben a kérvényező előadta, hogy 1974. november 20. és 2005 november 1. között Katonaként dolgozott. Később azért került sor a korkedvezményes nyugdíjazására mert az egészségi állapota megromlott. Jogosulttá vált a szolgálati nyugdíjra. A havi nyugdíja összege 219,500 magyar forint lett (2012-ben). 2011. november 28.-án az Országgyűlés elfogadta a 2011. évi. CLXVII. törvényt, mely 2012. január 1.-jén lépett hatályba. E törvény 5. § (1) bekezdése kimondja, hogy a szolgálati nyugdíj megszűnik minden 1955. után született személy vonatkozásában. A korábban folyosított nyugdíj helyébe pedig a szolgálati járandóság lép! E szolgálati járandóságot 16%-kal csökkentették. A jogalkotói szándéknak megfelelően a törvény minden olyan szakmára vonatkozik, ahol a korkedvezményes nyugdíj létezett, így többek között a Rendvédelmi szervekre, a Fegyveres erőkre. Rendelkezik a törvény arról is, hogy a bűnügyi nyilvántartóban ellenőrzik az érintett réteget és, amennyiben valaki szerepel szándékos büncselekmény miatt, a szolgálati járandóságát nem folyosítják! Kérelmező kihangsúlyozta, hogy a törvény megszüntetett minden olyan kedvezményt is, melyet a nyugdíjas igénybe vehetett!

Kérelmező panaszában előadja, hogy álláspontja szerint milyen európai jogi normákkall ellentétes szabályokat tartalmaz a hivatkozott törvény.

KÉRDÉS A PÁRTOKNAK:

  1. Az egyezmény 35. § (1) bekezdése alapján rendelkezése áll hazai jogorvoslati lehetőség?
  1. Az egyezmény 1. kiegészítő mellékletének 1. cikkében megfogalmazottak vonatkozásában történt-e visszaható hatályú beavatkozás, és ez a beavatkozás álláspontjuk szerint sérti-e a szerzett tulajdont?
  1. A beavatkozás nem rótt túlzott terhet a kérvényezőre (lsd. Ingatlanügy Saffi v. Italy*, [GC], no. 22774/93, § 59, ECHR 1999-V)?
  1. A döntéshozó pártok meghívták az érintetteket és alaposan megvizsgálták a különbségeket, továbbá a szolgálati nyugdíj és más nyugdíj közötti eltéréseinek okait, a kedvezményeket, annak részleteit, és végiggondolták-e korlátozás, illetve megvonás következményeit?
  1. Megmondható-e, hogy miért pont a kérelmezők vonatkozásában volt szükség az intézkedésre, és miért tartják a nyugdíjukat olyan nagy mértékűnek, ami vonatkozásában szükséges volt a beavatkozás?
  1. A törvényhozás biztosította-e a kérvényezők számára, hogy felkészülhessenek a jogszabálymódosítás hatásaira? ("mutatis mutandis" elv sérülése, lsd. Lakićević és mások kontra Montenegró és Szerbia*, nos. 27458/06, 37205/06, 37207/06 és 33604/07, § 72, 13 December 2011)?
  1. Végezetül a Kormány kért tájékoztatást, vagy folytatott-e egyeztetést pl. az Europa Tanáccsal, szerzett-e ismereteket arról, hogy más tagállamban ez hogy van, vagy mi minősül nagy mértékű nyugdíjnak?

A KNOÉ szeretné az értelmezést segíteni tagjainak! A "mutatis mutandis" egy régi római jogi fogalom a "megváltoztathatalan megváltoztatása" az egyik lehetséges fordítása

*Az Immobiliare Saffi-ügyben egy lakás bérbeadója, tulajdonosa (az ügy panaszosa) a lakásbérleti szerződés lejártát követően felszólította a bérlőt az ingatlan elhagyására. A bérbeadó felszólításának a bérlő nem tett eleget, következésképpen a panaszos eljárást kezdeményezett a nemzeti fórumok előtt a bérlő kilakoltatása céljából. Jóllehet az olasz bíróság megállapította, hogy a panaszos szerződésszerűen követelte a bérlőtől az ingatlan elhagyását, az ügyben eljáró bírósági végrehajtók az akkor hatályos olasz törvények szerint rendőri segítséget nem vehettek igénybe, így a panaszosnak az ingatlan birtokának visszaszerzésére irányuló kísérlete több mint tíz éven keresztül kudarcot vallott. Az Emberi Jogok Európai Bírósága az ügyben hozott ítéletében megállapította a Kj. 1-1 megsértését, s ezzel utalt arra is, hogy az olasz hatóságoknak kötelességük rendőri segítséget biztosítani a bérlő kilakoltatásához. A döntés fő része a tulajdon zavartalan élvezetéhez fűződő jog biztosítása és ennek nem tett eleget az olasz állam!

A kompromisszum végül az alapegyezmény elfogadását követően született meg, így a "tulajdonhoz való jog" garanciája az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez fűzött Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikkében (a továbbiakban: Kj. 1-1) kapott helyet.

Lakicevic és mások kontra Montenegró és Szerbia 2012. március

* Lakićević ügy: Ez az jogeset arról szól, hogy a kérelmezőnek megsértették azt a jogát, hogy békésen élvezze a nyugdíját, mint tulajdonát, mivel a Montenegrói Köztársaság a Nyugdíj-és Rokkantsági Biztosítási törvényének 112. § (1) bekezdésére hivatkozva felfüggesztette azt, mivel a kérelmező részmunkaidőben kezdett el dolgozni! Az EJEB (Emberi Jogok Európai Bírósága) kimondta, hogy a Kj. 1-1 sérült, mert a nyugdíj folyósítását nem lehet felfüggeszteni, mivel az tulajdonnak minősül!.

A KNOÉ vezetősége

_____Vissza az oldal elejére_____

Tisztelt Tagjaink!

Idézet a Strasbourgi Bíróság mai napon kiadott közleményéből:

"A benyújtott kérelmek számára tekintettel a bíróság nem tudja feldolgozni a beadványokat a szokásos ügymenetben - olvasható a közleményben. Ezért elengedhetetlen, hogy a kérelmeket nemzeti szinten összehangoltan, korlátozott számú képviselő által nyújtsák be. A bíróság ezért azt javasolja az érintett magyar szakszervezeteknek, hogy a kérelmeket csoportosan újra adják be, illetve mellékeljék az egyes kérelmezők nevét és adatait olyan formában, amely lehetővé teszi, hogy azokat a bíróság nyilvántartása hatékonyan feldolgozza." Mindez azt jelenti, hogy azok a híresztelések, amik arról szóltak, hogy a beadványokat egyénileg kell beadni, másképp nem lehet, azok nem voltak igazak. Az volt a jó irány, amit a KNOÉ kezdettől fogva hangoztatott, vagyis, hogy a tagságot egyben kell képviselni. Mi hangsúlyoztuk, hogy jogászaink jártasak az európa jogban, sőt tanulmányozták a strasbourgi és luxemburgi bírósági esetjogot. A leghatározottabban ellene voltunk, hogy egyénileg, minél több beadványt küldjenek! Sajnálatosan az egyéni kérelmek nagy részét visszautasítják és egységes benyújtást kérnek! Ráadásul ezek a kérelmek egyszerűsített kérelmek, amik nem alkalmasak arra, hogy azokat érdemben elbírálják, vagyis ez azt jelenti, ha elfogadták volna ezeket a kérelmeket, akkor mégegyszer ennyi munkát jelentett volna a részletes kérelmek befogadása. A cikkben az is szerepel, hogy csak az kaphat elégtételt, aki keresetet nyújt be! Nem győzzük hangsúlyozni, hogy a Strasbourgi Bíróságnak arra nincs hatásköre, hogy felszólítsa a magyar kormányt, hogy állítsa vissza a jogszerű helyzetet. A KNOÉ Luxemburgba is küldött beadványt, hiszen az Európai Unió Elsőfokú Bíróságának ott a székhelye. Mi kértük keresetünkben, hogy állapítsák meg, hogy a hivatkozott jogszabály az uniós joggal ellentétes és kötelezze a magyar államot, hogy állítsa vissza a jogszerű állapotot.

KNOÉ vezetősége

_____Vissza az oldal elejére_____

Tisztelt Tagjaink!

A napokban nagyon sokan jeleztétek, hogy olyan hírek terjednek, mi szerint, ha valaki nem adja be Strasbourgba a keresetet az idén, akkor már csak úgy lehet beadni, ha előbb a hazai jogorvoslati lehetőségeket kimeríti. Nem értjük, illetve dehogy nem, hogy mi a célja ennek a rémhír terjesztésnek. Nyilván zavart akarnak kelteni, hogy minél kevesebben tudják érvényesíteni jogos követelésüket, hiszen ha nem megfelelő keresetet nyújtatnak be, akkor azt el fogják utasítani! Szeretnénk tisztázni, hogy nem csak 2012 január elseje után, hanem jelen pillanatban is csak akkor lehet nemzetközi bíróságra fordulni, ha az adott országban az összes jogorvoslati lehetőséget kihasználta az aki a nemzetközi bírósághoz fordul. Ez tehát azt jelenti, hogy nem igaz, hogy csak 2012 január elseje után lép ez a szabály életbe. Bár már többször leírtuk most megismételjük, hogy sem 2011-ben sem 2012-ben nincs Magyarországon jogorvoslati lehetőség a korkedvezményes nyugdíjak járadékká alakítása ellen. A jelenleg hatályos Alkotmány 70/E szakasz.-a alapján csak az jogosult ma kis hazánkban nyugellátásra, aki betöltötte a reá vonatkozó nyugdíjkorhatárt, illetve az a nő, akinek meg van a 40 éves szolgálati viszonya, valamint az 57 év feletti "rendvédelmisek", akik pozitív diszkrimináció miatt még is kaphatnak nyugdíjat. Más, nyugdíjban nem részesülhet. Ugyancsak az időskori ellátás fedezeteként jelenik meg a nyugdíj fogalma az új Alaptörvényben. 2012. január elsejét követően csak nagyon szűk körben lehet az Alkotmánybírósághoz (AB) fordulni, azonban hangsúlyozzuk, hogy az AB eljárása nem része a jogorvoslati lehetőségnek.

Mindezekből az következik, hogy mivel nincs hazai jogorvoslati lehetőség ezért közvetlenül lehet a nemzetközi bíróságokhoz fordulni. A KNOÉ mint már ezt is jeleztük, nem csak Strasbourgba, hanem Luxemburgba is kezdeményez eljárást. Amikor elkészülnek a beadványok, akkor mindenki a saját magára vonatkozó részt látni fogja majd a saját oldalán, természetesen figyelembe véve az adminisztrációs tevékenységre szükséges időt! Tudjuk, hogy megjelentek olyan hírek, amik azt mondják, hogy mindenkinek saját magának kell egy úgynevezett joghatályos szándéknyilatkozatot benyújtania Strasbourgba, mert ez feltétele a jogi eljárásnak, de ez nem valós állítás! Ha valaki ennek ellenére benyújtja saját maga és a KNOÉ is képviseli, abból komoly probléma fog származni, mert kétszer vagy többször nem lehet ugyanabban az ügyben perelni. Ezért kérünk mindenkit, ha saját maga már kezdeményezte az eljárást, mert úgy döntött, hogy nem a KNOÉ által mondottakban hisz, az mindenképp jelezze, hogy nehogy a többi tagnak problémát jelentsen ez az önálló beadvány küldözgetés. Valószínűsítjük, hogy mindezek az információk, zavarkeltések a KNOÉ munkájának ellehetetlenítése miatt történnek, nem akarják, hogy ilyen szervezett módon jusson el sok-sok ember nemzetközi bíróságokra.

Más: A jelenlegi jogszabályok nem írják elő, hogy kérelmezni kellene a járadék folyósítást. úgy rendelkezik a törvény, hogy a korkedvezményes nyugdíj 2012 január elsejét követően szolgálati járadékká alakul és adókötelessé válik. Ez persze nem zárja ki azt, hogy még is kérelmezni kellene, de jelenleg erre vonatkozó jogszabály nincs. Ha valaki ennek ellenére ezt biztosan tudja, akkor bennfentes információval rendelkezik és azzal él vissza.

KNOÉ vezetősége

_____Vissza az oldal elejére_____

Tisztelt Tagjaink!

Folyamatosan kérdések merülnek fel, a peres eljárással kapcsolatban, és néhányan felvetették, hogy más szervezetek olyan kijelentéseket tesznek, hogy nyilatkozatokat kell küldeni Stassburgba, vagy franciás írásmóddal Strasbourgba és a magyar Alkotmánybíróságnak. Az állítólagos közlemények szerint, ezt minden érintettnek meg kell tennie! Ezzel kapcsolatban tájékoztatunk minden tagunkat, hogy semmilyen nyilatkozatot nem "kell" küldeni, az információ téves! Az Alkotmánybíróság pedig nem része semmilyen peres eljárásnak. Az Alkotmánybíróságnak speciális funkciója van, mely a korkedvezményes nyugdíjak vonatkozásában nem érvényesül! A módosított 1949. évi XX. tv. 70/E szakasz-a, mely 2012. január 1-ig hatályban van, nem teszi lehetővé a magyar jogorvoslati lehetőséget. A KNOÉ olyan keresetlevelet készít tagjai nevében, mely két irányú.

  1. Az Európai Emberi Jogi Egyezmény 34. cikke, valamint a Bíróság szabályzatának 45. szakasz-a és 47. szakasz-a alapján nyújtunk be kérelmet az Emberi Jogok Európai Bíróságához (Strasbourg).

  1. Keresetet nyújtunk be az Európai Unió Elsőfokú Bíróságához (European Court of First Instance) Luxemburgba is. Ez az eljárás a közösségi jog azaz az "aquis communaitaire" alapelveinek közvetlen sérelme miatt indul. (Visszaható hatály tilalma, szerzett jogok védelme)

Kérjük a nyugdíjas jogviszony helyreállítását, az ítéletig kiesett összegek megtérítését, és minden tagunknak bizonyos összegű kártérítést. Ezen eljárásokkal összefüggésben a tagoknak semmilyen feladata nincs! Egyesületünk a szükséges adatokat és a szükséges dokumentumokat kérte, illetve kéri tagjaitól. Aki a KNOÉ tagja és kérte a jogi képviseletet a kérdőív kitöltésével, és megküldte a nyugdíjazási iratot, automatikusan szerepelni fog a keresetlevélben. A KNOÉ 37 jogásszal készíti el a keresetlevelet, az egyik tudományegyetem jogi kara Európajogi tanszékének segítségével. Az ügyvédi részét a dr. Hambalkó ügyvédi iroda és dr. Németh L. Zsolt ügyvédi iroda végzi. Ezzel párhuzamosan tárgyal a KNOÉ vezetése az Eu. Bizottságával, európai parlamenti képviselőkkel, így alternatív úton is képviseli tagjai érdekeit. A fentiek alapján a KNOÉ az egyik legszínvonalasabb képviseletet biztosítja tagjainak! Felmerül kérdésként, hogy a KNOÉ más szervezettel közösen lép-e fel a jogérvényesítése során. A KNOÉ jól végiggondoltan, egyetemi tanári segítséggel, professzionális ügyvédi képviselettel, Európai Uniós segítséggel képviseli tagjai érdekeit! Tagjait nem terheli sem ügyvédi, sem perköltséggel! Működési költségünket az évi 2.000 Ft-os tagdíjból és adományokból fedezzük. A fentiekben részletezett képviseletet és ezen kedvezményeket kizárólag a KNOÉ tagjai kapják! Kónya Péter és árok Kornél által vezetett szakszervezetek a KNOÉ szövetségesei. E szakszervezeteknél jelentkezett korkedvezményes nyugdíjasok érdekképviseletét is a KNOÉ látja el. Más szervezetekkel nem tervezünk együttműködést. összegezve, tagjainknak nem kell küldeni semmilyen szervezetnek semmilyen nyilatkozatot, semmilyen iratot! A nyugállományba helyezésről szóló határozatot nekünk kell megküldeni, hiszen azt csatoljuk a keresetlevélhez!

A KNOÉ vezetése

_____Vissza az oldal elejére_____